Romulus és Remus legendája


Ők voltak az alábbi monda szerint Róma városának mesés alapítói: A test-vérbátyjára, Alba-Longa (latin város volt az Alba-tónál) királyára, Numitorra irigy Amulius megfosztván trónjától fivérét, Numitor leányát, Rea Silviát papnőnek tette meg s fiát egy vadászaton megölette. Rea azonban Mars istentől ikreket szült, amely a trónfosztó Amuliusban kegyetlen bosszút forralt. Ezért megparancsolta alattvalóinak, hogy az anyát és az ikreket vessék az akkor éppen túláradt Tiberisbe. A folyóisten azonban Reát megmentette, magához emelte és nejévé fogadta. Mivel a kiöntés miatt a szolgák a csecsemőkkel nem juthattak el a folyóhoz, az ikreket teknőbe tették s egy fügefa alatt hagyták a Palatinus-domb tövénél.

Szerencsére arra járt egy szoptatós nőstényfarkas (La Lupa), amely az éhesen síró csecsemőket ott mindjárt megszoptatta, aztán abba a barlangba cipelte, ahol az ő kölykei voltak. Itt nevelte mindkettőt egy darabig, mígnem rájuk talált egy Faustulus nevű gyerektelen pásztor. Az ikreket sebtében kiemelte az alomból és hazavitte, hogy feleségével, Acca Larentiával felnevelje azokat. Ennek során kapták a csecsemők a Romulus és Remus nevet.

A családban erős ifjakká, a környék pásztorainak vezérévé fejlődtek és félelmetes szomszédai lettek Numitor szolgáinak, akikkel gyakran összetűzésbe kerültek. Egy ilyen alkalommal fogták el a pásztorok Remust és gazdájuk, vagyis Numitor elé vitték, ahol vallatás közben kitudódott az ikrek származása és a családi trónfosztás históriája. Ennek ismeretében az ifjak Amuliust megölték és nagyapjukat, Numitort helyezték vissza a királyi székbe.

A továbbiakban már a király közelében nevelkedtek, s legtöbbet a Palatinus-dombon tartózkodtak, ott, ahol az anyafarkas talált rájuk. Mikor felnőttek elhatározták, hogy azon a helyen, ahol ifjúságuk legszebb éveit töltötték, valamilyen települést (várost) fognak alapítani. A leendő helység elnevezése miatt azonban komoly viszály támadt kettőjük között. Ekkor hirtelen dühében Romulus leszúrta testvérét és a felépülő várost saját magáról nevezte el Rómának, amelynek i.e. 753-716-ig királya volt. Ezt a mondát a római szenátus később törvénybe iktatta, a farkast szent állattá avatta, a róluk készült szoboregyüttest pedig Róma (az Örök Város) jelképévé tette. A római nép Romulust Qirinus néven nemzeti hősként tisztelte tovább.



* * *


Az alsó park - a Körössel - már számos magyar filmhez szolgált betétként. Közülük kettőt feltétlenül illik megemlíteni: az egyik Móricz Zsigmond Úri muri c. népszerű regényéből forgatott, azonos című film, amelyet Bán Frigyes rendezett 1949-ben, a másik, Weöres Sándor Psyché c. irodalmi művéből Bódi Gábor rendezésében l 980-ban készült többrészes Tv film.

Az épület és a part térbeli szintje közötti eltérés nagyon előnyösen hat a mikrokörnyezet akusztikájára. Ezért is rendeznek esetenként zenés műsorokat a parknak ezen a részén, a lépcsősoron.

A befalazott lépcsősor alatti helyiségben tárolta hajdanán a gróf azt a kis jachtot, amelyhez a felesége révén jutott, az l900-as évek elején. Ugyancsak ott raktározták a jacht tartozékait, majd pedig az üzemanyagot. Az utóbbi időben a kutatóintézet savraktározás céljára használta. (Megj.: alagútról nem tudunk!)

A park két halványzöld levelű ciprusa között állt egykoron posztamensén a Körösök árterületeinek ősi ura, a délceg gímszarvas, méltósággal felemelve fejének terebélyes koronáját. Állt, nézett dermedten messze-messze, mintha keresne valamit, mintha várna valakit... Kémlelve töprengett: hová tűntek a dús ártéri legelők és hová vesztek onnan az ősök és a virgonc csordatársak? Talán kiveszett a nagy családjuk örökre, belőlük talán már csak ő, a szimbólum maradt meg? Már egyedül ő? Hej, pedig ha tudta volna, hogy nemsokára már ő sem lesz a kastély zöldjében, a lombok árnyékában.

A remekbeszabott szarvas szobor Maróti Géza (1876-1941) szobrász, képzőművész alkotása, aki Európa szerte ismert volt. Többek között ő tervezte Mexikó város operaházát, a gazdag külső és belső képzőművészeti alkotásaival együtt.

Ezt a természetes nagyságú bronzból készült szarvast Bolza Pál, a hitvese névnapjára készíttette - titokban. Hogy minél nagyobb legyen a meglepetés, a szobrot egyetlen éjszaka - közvetlen a névnap előtt - helyezték a talapzatára. Az elképzelés sikeresen megvalósult: a nemes vonalú szarvas (Cervus elaphus) a névnap reggelére a tervezett helyén állt. (Szóbeli tájékoztatás.)

A talapzat, amely a maitól eltér (cementes habarcsba rakott téglából készült) négy oldalára valamilyen tőmondatos szöveg volt írva, de hogy pontosan mi, nem tudjuk. Dr. Palov József volt múzeumi igazgató szerint: Városunk neve. - Házam kincse. - Kertem dísze. - A határban élő szarvas nincsen.

Szomorú valóság, hogy a kastély államosítását (1949) követően a nagyközség elöljárósága a szobrot a Bolza-parkból elvitette a jelenlegi helyére - a város központjába -, hogy ott jelképezze helységünket. Ekkor még a körülötte nyíló rózsák és lágyszárú virágok barátságos miliőt nyújtottak számára. Azóta azonban, ahogy a területet átrendezték, s megjelentek a többszintes épületek, a nagy forgalom sürüjében, mintha rabláncra verték volna a folyó-holtágak csalitos ligeteinek királyát.

Bár az utóbbi időben történtek már a helyi lapban észrevételek a lakosok és Bolza Mariette részéről a szobor helyét illetően, az Önkormányzat azonban ezekre elfogadhatóan nem reagált. - Talán egyszer valakinek szívügye lesz még a szobor és visszasegíti a mai betonrengetegből a kies Bolza-parkba, ahová való!

E hajdani szobor közvetlen közelében található dr. Gruber Ferenc (1905-1971) mell szobra is, aki egyetemi tanárként, mint eminens hazai növénynemesítő és gyakorlati gazda hosszú időn át volt az Öntözési Kutató Intézet tudósa. Élete során - a gyep gazdálkodás terén - kimagasló eredményeket szerzett mind a magyar hazának, mind pedig nemzetközi szinten. Kiváló érdemű munkásságát számos elismeréssel fémjelezték.

Az alsó parkhoz tartozott a sétautat megvilágító kandelábersor is, amelyeken búrával védett villanyégők voltak. Azon a helyen, ahol jelenleg a stég van, ott vaskorláttal ellátott lápcsős lejáró vezetett a vízbe. Innen járt csónakkal a gróf az arborétumba.

A felső parkot még inkább hangulatossá teszi az a díszes kivitelezésű betongyűrűs kút, amely a központi vízellátást szolgálta. A tetszetős faépítményt a kutató intézetünk létesítette. Ennek a kastélynak az elsők között volt Szarvason központi vízellátás a és villanyvilágítása. A kút közelében van egy török időből visszamaradt fóldalatti hombár. Egy részét a gazdasági épület sarka takarja, de fedlapos nyílása a talaj alatt talán még megtalálható.

A kastély melléképületeinek többsége nem védett, s már elbontásra került, sőt a megmaradtakat is átalakították. A kastély lakórészén azonban említésre méltó változtatás nem történt, az mindmáig őrzi a múltat. A gazdasági épületszárnyat növelték meg egy kisebb helyiséggel.

A kastélyhoz istálló is tartozott, amelyben a grófkisasszony számára kék angol telivért is tartott az édesapja. Mariette nagyon kedvelte a lósportot, ezért ifjú korában rendszeresen lovagolt. Naponta olykor órákat töltött a lován, a halásztelki és a mezőtúri úton. A nyári napokat lovaglással kezdte - kísérő nélkül. A gróf nem mutatott nagy érdeklődést a ló iránt. Soha nem lovagolt. A lovászmester Krasznai János, a lovász pedig Demeter György és Gyurik János volt. A lovászok pihenői közelében volt a garázs és a sofőr szobája is.

A kapu bejáratánál lévő kis épületet, mint portát és a tőle nem messze lévő kiskaput, mint igazgatói bejáratot, valamint az alsó park csónakházát is a kutató intézet (ÖKI) létesítette. A Szabadság úti és a vízparti kerítés eredeti formáját mutatja.

A második világháborút követően, akárcsak a vidéki főúri kastélyok és kúriák többségének, a Bolza-kastélynak is az lett a sorsa, hogy ingóságainak egy része avatatlanokhoz került, könyv-, kép- és irattárát széthordták, megsemmisítették. Ezért hiányosak ismereteink a kastély krónikáját és az ősi lakóját illetően. Az a néhány berendezési tárgy, amelyet a jó szándékú lakosoknak, illetve másoknak sikerült megmenteni, s megőrizni mind a mai napig becses, féltett tárgyak.

Hogy a kastélyt és az arborétumot még nagyobb kár nem érte, (állítólag) jelentős szerepe volt abban szarvas katonai parancsnokának, Koszenko szovjet őrnagynak és dr. Sinkovicz Mihály helyettes főjegyzőnek.

Hogy a kastély és környezete nem került "villahegyre", annak tulajdonítható, hogy a gróf távozásától kezdve, szinte mindig volt gazdája az épületnek (katonai parancsnokság, tüdőgondozó, kutató intézet). A Műemlékvédelmi Felügyelőségen túl, mégis vitathatatlanul legtöbbet a kastély előző használója, az Öntözési Kutató Intézet és jogi elődei (ÖTKI, ÖRKI) tettek érte. Vezetői tudták: A név kötelez!

Eredetileg a kastélyból 120 ágyas kórházat szándékoztak létesíteni 1947. őszétől, noha végül csak tüdő- és nemigondozó lett belőle dr. Krajcsovics Pál járási tiszti főorvos irányításával. De csak kb két évet működött, mert átkerült a mai posta melletti egészségházba, ahol jelenleg is rendelés folyik. A fenti kutatóintézet 1950 őszén, talán szeptemberben költözött a kastélyba.

Annak ellenére, hogy a kastély már évek óta újabb felújításra szorul, nem csökken az iránta való érdeklődés. Megjelenésével és Bolza Pál iránti tisztelet jeléül így is sok látogatót vonz. Ezt bizonyítja a látogatók részére 1994. óta rendszeresített vendégkönyv.

A kastélyt és parkját az utóbbi években a Bolza-rokonság közül is többen megtekintették és elismerően nyilatkoztak a fogadtatásról és az itt látottakról.

Ugyancsak itt került sor 2000. szeptember 23-24-én a Szarvasról elszármazott történelmi családok Bolzák, Csákyak és más rokon famíliák leszármazottainak első világtalálkozójára. A kétnapos együttlét során a vendégek Anna-ligetben megemlékeztek Csáky Albinról, az egykori vallás és közoktatásügyi miniszterről, megtekintették a Bolza-kastélyt, imádkoztak az elhunytakért, végül ellátogattak a Pepi-kertbe.

E jeles esemény adott alkalmat arra is, hogy a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Kar tanácsának a Kollégium névváltoztatására vonatkozó indítványa a Bolza-család részéről elfogadtatásra találjon: így a főiskolai diákotthon új neve "Bolza Kollégium" lett.

A Bolza név felvételét részben az indokolja, hogy a Főiskola az egykori Bolza-kastély (Bolza Géza) és parkja területén volt, másrészt az, hogy Bolzák sokat tettek Szarvasért - a közművelődés területén is.

Azáltal, hogy gr. Bolza Pál szarvasi kastélya 1998-tól átminősült: Országos jelentőségű, kiemelten védett műemlék, remélhetőleg e megtisztelő minősítésre a kastély továbbra is méltó lesz.



* * *


Vissza a tartalomjegyzékhez