A Bolza-család szarvasi ága


A szarvasi Bolzák családfája br. Harruckern János György (1664-1742) osztrák származású, magyar honfihoz vezethető vissza, aki mint osztrák hadiélelmezési biztos állt a császár szolgálatában. Harruckern J. György nemcsak kiváló katona, hanem remek érzékkel megáldott üzletember is volt. Az itt elért sikereinek jutalmaként III. Károly császártól megkapta Békés megye öthatodát, az ún. gyulai uradalmat és ebben Szarvast is. Magyar honosságot szerzett 1723-van, majd 1729-ben osztrák báró lett, sőt 1732-től megyénk pallosjoggal bíró főispánja. Az ő nevéhez fűződik Szarvas 1722. évi újratelepítése és mezővárosi rangra emeltetése.

Br. Harruckern J. György általános örökösévé első fiát, Ferenc Domonkos bárót tette, mert tőle várta leginkább, hogy élete művét folytatni, fejleszteni és nevét fenntartani fogja. A bárónak három házassága ellenére sem kedvezett a sors, mert fiú gyermeke nem született, így a néhai atya becsvágya, melynek megvalósítására a temérdek vagyont gyűjtötte, nem valósult meg. Ezért a híressé vált apai név utolsó törvényes képviselőjével a Harruckern-dinasztia férfi ága végleg kihalt. Két leány maradt utána: Mária Anna és Mária Jozefa.

A br. Harruckern F. Domonkos sírba szálltával az óriási vagyon a leányok között oszlott meg és kiházasításuk után más főúri családok tulajdona lett. Az első feleségétől származó Mária Anna, Stockhammer József (1747-1791) morvaországi földesúrhoz, római német birodalmi lovaghoz ment nőül, aki 1777-ben grófi méltóságot, 1780-ban pedig magyar állampolgárságot szerzett. Frigyükből két fiú és két leány született, de közülük csak a leányok leszármazottainak lett közeli kapcsolata Szarvassal. A fiúk Ferenc és Ignác nem örökölhettek, mert könnyelmű életvitelük miatt gyámság alatt álltak. Gyámjuk Bolza Péter is volt. Az elsőszülött gr. Stockhammer Antónia tekinthető az olasz eredetű Bolza grófi család magyarországi ága ősanyjának.

Stockhammer Antóniát, br. Harruckern J. György unokáját Bolza Péter (1752-1817) vette feleségül, aki a császári udvar tábornoka volt. Osztrák báróságot 1790-ben kapott, magyar honfiságot két évvel később szerzett, osztrák grófi ranghoz pedig 1808-ban jutott (Atyja, szintén Péter 1712-ben emeltetett az ausztriai birodalom lovagi rangjára). A fia a felesége révén jutott a szarvasi birtokhoz és Bécset elhagyván, ahol mint katonai alezredes és a Mária Terézia-rend lovagja, nejével itt telepedett le 1798-ban, a ma is létező szarvasi Anna ligeti kastélyban. Megyénk közéletében élénk szerepet vitt. Házasságukból két utód származott: József és Antónia.

Bolza József gróf (1780-1862), akárcsak édesapja Péter, szintén a katonai pályát választotta: cs. és kir. kamarás volt. A daliás ifjú szíve választottjával, Batthyány Anna grófnővel a császári környezetben került közelebbi kapcsolatba és valószínű ekkor bontakozott ki egymás iránti szerelmük, amely végül is boldog házassághoz vezetett. Nem kizárt, hogy a házasulandó fiatalokat a közös kedvtelés, a természet és ezen belül a virágok és fák szeretete is egymáshoz terelte. Előttük lebegett az osztrák és a magyar főúri kastélyok parkjainak természetes színpompája, s nyilván az ifjú férj hasonló szép parkkal szeretett volna kedveskedni Batthyány Annának. Ezt a vágyát apja kertjében kívánta megvalósítani Szarvason, nagyrészt azokkal a benyomásokkal, melyeket szolgálata során a Schrönbrunni-kastély romantikus parkjában szerzett. I. József sokáig volt a harruckerni-örökség seniora, de nyilvános közéleti tisztséget nem vállalt. Házasságukból hat gyermek született: Anna, József Antal, Mária, István, Péter.

Az első leány, Anna, gr. Csáky Alhin (1841-1912) földbirtokoshoz ment feleségül. Körösszeghy gr. Csáky Albin a Szepes megyei Korompán született 1841. április 19-én. Középiskoláját Lőcsén, a jogi tanulmányait Kassán és Pesten végezte: 1863-ban szerzett ügyvédi diplomát. Röviddel ezután a lőcsei választókerületben országgyűlési képviselő lett. Mint liberális politikus Tisza Kálmán híve volt. 1868-ban Szepes vármegye főbírájává nevezték ki. Trefort Ágostan halálát követően 1888-tól 1894-ig vallás éa közoktatási miniszter. A főrendiháznak és a Magyar Tudományos Akadémiának is tagja volt.

1866. évben vette feleségül gr. Bolza Annát, gr. Bolza Pál unokatestvérét. Innen származik Csáky gróf szarvasi kapcsolata. A beházasodás révén a szarvasi ingatlanok Csáky gróf örökletébe kerültek.

1896-ban választották meg a szarvasi választókerület képviselőjévé. 1900-ban lett a főrendiház elnöke, s ekkor lemondott a képviselőségről. Gr. Csáky Albin 1894 óta Szarvas város díszpolgára. A róla hajdan elnevezett utca, ma Vasút utca.

A Csáky-házaspár nevéhez fűződik a ma is fennálló ún. Anna-ligeti kastélya Csáky-kastély, amely a múlt században épült, s nagyobb méretű lakóépületből alakult át 1908-ban a jelenlegivé. A klasszicista jellegű késői barokk stílusú kastélyt Bányász János helybeli neves építész tervezte és építette. A kastély műemlék, használója a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága.

A dualizmus korának jellegzetes politikus egyénisége volt. Gr. Csáky Alhin 1912 decemberében hunyt el Budapesten.

A legidősebb fiú, József(apja után II. József néven szerepelt) a család "Pepi" bácsija volt és Tiszakürtön élt. Nőtlen volt, s ő hagyta legfiatalabb testvére, II. Péter legkisebb gyermekére, Pálra azt a területet, ahol a szarvasi arborétum van.

Sorban a harmadik, a legifjabbik fiú, Péter (1824-1881) Tiszakürtre nősült és feleségével, gr. Tige Máriával létesítették a kúriával együtt a jelenleg is létező tiszakürti arborétumot. Itt született a Bolza-dinasztia. 5. nemzedékéből öt gyermek: valamennyien fiúk és a legfiatalabb, Pál (1861-1947) a szarvasi Bolza-kastély utolsó lakója volt.



gr. Csáky Albin


Vissza a tartalomjegyzékhez